Virág: egy rendszernek a neve, amely isteni ideológiát kutatva és követve fölépít egy gazdasági szerkezetet, s arra egy tökéletes emberi társadalmat.
A virág szó egy ősi versből származik, s a rendszer ezt a nevet használja önmagára, akár magyarul, akár más nyelven. Virág tehát nem egy természetes emberi személy, hanem a felépítmény erejének a neve. A vers így hangzik: „Lépj ki a hóra, tépd le a legszebb virágot; s az majd megmondja, mit kell tenned.” E vers eredetére most nem térnék ki.
A rendszer tehát a következő módon épül fel. Először az gondolkodásmódot kell kidolgozni, melynek segítségével tervet lehet készíteni az építkezésekhez. Az ideológiát a földön (és a földön túl) fellelhető vallások, vallási gyakorlatok, szent irodalmak, mítoszok, mesék, mondák együttes összerakása adja. A fent felsorolt irodalmak mindegyike tartalmaz olyan elemeket, amelyek egyértelműen szabályozó erővel bírnak egy olyan elhervadt világ összerakásában és kormányzásában, amely letűnte után újra fölépíthető.
A Tükör, amely segít meglátnunk a világunk valódi arculatát: összetört az emberi (és gonosz szellemi) nagyravágyás következtében. Ennek darabjai azonban fellelhetők részben itt, az anyagi birodalomban, részben más létemeleteken. A kauzális sík az a szint, ahol mindez megtalálható: persze összerakva ott sincs. Ez a mi feladatunk. Össze van viszont rakva fönn, a lelki dimenziókon túl, a szellemi szférákban. Természetesen ott is több lépcsőfokon és számtalan változaton keresztül lehet csupán megfigyelnünk azt. Mindegyiket innen nem is láthatjuk át, de annyit mindenképpen, amely elegendő egy tökéletes földi világ fölépítéséhez.
Tehát a Virág-rendszert valójában a Teremtő ereje képes csupán helyreigazítani, viszont bennünket, embereket használ fel arra, hogy ez irányú akaratát megvalósítsuk. Erre csak akkor vagyunk képesek, ha megértjük a szándékát; összerakjuk itt a földön az élet tükrét, amely segít nekünk meglátni az isteni szándékot. Ezután készíthetünk tervet e szándék ránk eső részének a megvalósításához.
Minél több irodalmat értünk meg a múlt eseményei közül, annál hatékonyabban fogjuk átlátni, hogy nekünk mi a dolgunk ezzel ma, és mi lesz a jövőben.
Így látnunk kell, hogy napjainkban a gondolkodás hanyatlása oly mértéket öltött, hogy annak az emberiség számára gyakorlatilag már semmi haszna. Már nem abból élünk. Átvette a helyét egy olyan vezérlőerő, amely lényegesen alacsonyabb rendű létbiztonságot képes csak biztosítani számunkra. Ez az anyagi világ gazdasági rendszere. Oly mértékben bezárt ez bennünket az anyagi világba, hogy valójában az anyag vagyunk. Így lényegében a gazdasági gondolkodásmódunk a saját jelenlegi testünkre és annak kényelmének fenntartására irányul. Nem látunk túl rajta. Nem látunk ki belőle. Már ott tartunk, hogy azt mondjuk: az Anyag és a Véletlen alkották az életet a földön (talán másutt is?), és alkották a bámulatos embert, aki mindezt átlátni, átfogni sem képes. Az anyagi világunkban létsíkokat fedezünk fel, de nem látjuk, nem akarjuk látni az ezeket megalkotó ősdimenziókat, anyag nélküli világokat, és azt az értelmet, amely ezeket alkotta.
Nem egy biológus megállapította már, hogy élő csak élőből keletkezhet: élettelen anyag és energia tehát nem alkothat sem életet, és még kevésbé értelmet. Napjaink vezető tudósai mégis az anyag e szűk birodalmában keresik, kutatják mindezek okát és felépítését. Hiába, nem találják, nem találhatják.
Szerencsére, az eredendő értelem és élet nem múlt el nyomtalanul. Azonban keveseknek adatik meg, hogy képesek legyenek belelátni abba a mérhetetlen szellemi kincsbe, amely mindezt megmutatja nekünk. Kevesen látnak bele abba a földön túli könyvtárba, amely nem csak a felszínen történteket, hanem azok mélyebb értelmét is elibénk tárja.
Még nagyon sok munka van ezen a téren, de a Virág-rendszer terveiben szerepel ennek felderítése. Ez segíthet végül újra összeállítani azt a hatalmas irányító szellemi erőt és lelki kompozíciót, amely alkalmassá tesz bennünket, anyagba zárt vágyakozó lelkeket, hogy az eredeti isteni rend helyreállításán munkálkodjunk.
Mivel tehát ebben a mélyre süllyedt világban elvetettük magunktól az isteni tudást, így ennek felkutatásához egy biztos gazdasági bázist kell felépítenünk. Ebben a világban ugyanis mindent gazdasági alapokra, helytelen értékrendek hierarchiájára alapozunk. Ezért, míg a helyes ideológiai szerkezetet nem sikerül felállítanunk, ehhez a meglévő rendhez kell alkalmazkodnunk; mégpedig úgy, hogy a lehető leghatékonyabban fordíthassuk azt a kutatásaink javára; s így sajnos e világ értékszemlélete ellen: vagyis a saját fegyverét önmaga ellen.
E világ gazdasági szerkezetét tanulmányozva, lépcsőzetesen felépíthetünk belőle egy olyan szintet, amelyre maga a világ sem képes. Ehhez bizonyos romboló hatású emberi jellemvonások kiiktatása szükséges. Ilyenek a pénzimádat, hatalomvágy, a türelmetlenség és a becstelenség. Természetesen mindezeknek vannak fokozatai, sőt ellenirányú megnyilvánulásai is, amelyek viszont épp az épülő rendszer felvirágoztatása érdekében felhasználhatók.
A rendszerünkben dolgozókat érdeklődésük alapján két csoportra osztjuk: úgymint dolgozókra és ügynökökre. Az ügynökök szellemi szervezők. Számukra a munka már egy lényegesen magasabb szintű értelmet nyer. Ennek vannak lépcsőfokai. Vannak felderítő, értelmező, felépítő, üzembe helyező, üzemeltető, fejlesztés-előkészítő, fejlesztő ügynökök; illetve kísérleti telepvezető, paradicsom-előkészítők és paradicsom-papok vagy királyok. Igen, a legmagasabb szinten a gazdasági funkciók már összeolvadnak a vallási és társadalmi indíttatású tevékenységekkel is.
A paradicsomi előkészületek szintjén már elkezdődik a társadalmi szerveződés is, amelynek a legfejlettebb földi megnyilvánulása az isteni királyság. Így valójában az egész tevékenység, az egész Virág-rendszer alá van vetve a már működő Mennyei Királyságnak; ami viszont az igaz Isten, a Teremtő lótuszlábai előtt hever, vagy a lábzsámolyát tartja fenn.
E tevékenység tehát nem korlátozódik egy bizonyos nemzet vagy ország területére. Minden olyan ember részt vehet benne, akit érdekel az emberiség múltja, jelene, jövője; felismeri, hogy isteni ítélet alá esünk, megítéltetésünk beteljesítéseként az örök pusztulás felé haladunk, de bízik abban, hogy mindez az Istentől szerzett tudás, és annak helyes alkalmazása révén megfordítható. A földről bárki bekapcsolódhat a munkába, sőt minél több segítőkéz közreműködésére van szükség ahhoz, hogy egy új, tökéletes és fölfelé, Istenhez közelítő emberi társadalom épüljön föl.
Ez nem egyedi emberi kezdeményezés, hanem az Isten tervének szerves része. Az ember azonban maga dönt arról, hogy részt vesz-e benne, s így később tudatosan és hálásan szolgálhassa a Teremtőjét; vagy a tudatlanság mélyén maradva tudatlanul és emberhez méltatlan módon tegye ugyanezt. S tegyük ezt mindaddig, míg vágy alkotta világunk vissza nem húzódik, hogy aztán fejlettebb, változatosabb formában újra napvilágra kerüljön. Ennek az elméletnek a kibontása az Oiolosselôtéban tárul elénk.
Most pedig vizsgáljuk meg, hogyan világítja ezt meg egy meghatározott kérdés; amely ezt az egész könyvet is végighatja:
